AdviseSoft Hírlevél
2009. nyár

Bázel II fedezetértékelés az AdviseSoft Core-ban

Magyarországon 2008. január 1-jén lépett életbe a Bázel II egyezmény, melynek globálisan megfogalmazott, átfogó célja, hogy nagyobb átláthatóságot és stabilitást biztosítson a gazdaságban. Az egyezmény általános érvényű célja, hogy ez által jelentős hatást fejtsen ki a helyi gazdasági rendszerekre, és változást váltson ki a különböző gazdasági szereplők viselkedésében, valamint a köztük lévő kölcsönös viszonyban. Tágabb értelemben véve céljai közé tartozik a bank- és cégvilág együttműködésének új alapokra helyezése, a finanszírozási kultúra átalakítása.

Bázel I

A Bázel névre hallgató megállapodások neve a svájci Bázel városának nevéből ered, ahol a Bank for International Settlements, vagy rövidebb nevén BIS székel. Az 1974-ben alapított szervezet célja, hogy magas szintű ajánlásokat, irányvonalakat dolgozzon ki egységes sztenderdek bevezetésére és biztosítására a különböző országok bankfelügyeletét ellátó szervezetek részére. Az egyes központi bankok együttműködési fórumaként szolgáló szervezet keretein belül működik a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, mely 1988-ban jelentkezett Bázeli Tőkeegyezmény című irányelvével, ami Bázel I szabályozás néven várt ismertté. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság célja, hogy megteremtse a monetáris és pénzügyi stabilitást, valamint elősegítse és ösztönözze a központi bankok együttműködését. A bizottságnak a tagok fölött nincs ellenőrzési joga, csak irányelveket és ajánlásokat fogalmazhat meg, ezeket azonban több mint 100 országban elfogadják és átveszik, mint kötelező érvényű szabályozást.

Az egyezmény a bankrendszer konkrét felügyeleti szabályozását fogalmazta meg, és előírta, hogy a bank saját tőkéjének a teljes hitelállomány minimum 8%-át kell elérnie, függetlenül az adós bonitásától. A hitelintézetektől megkövetelt tőke nagysága tehát nem állt arányban az egyes adósok hitelképességével. A nyújtott hitelek kondíciói nem tükrözték az adott ügyfél bonitását, és a kiváló adósok kvázi támogatták a gyengébb bonitású ügyfelek hiteleit. A tőkére vonatkozó előírások ezen kívül figyelmen kívül hagyták a hitelportfólió kockázati összetételét, és így a kedvező kockázati szerkezettel és jó kockázatmenedzsmenttel rendelkező bankoknak semmilyen előnye nem származott a többiekéhez képest fejlett kockázatkezelésükből. Nem beszélve arról, hogy a kevésbé fejlett kockázatkezeléssel rendelkező bankoknak pedig nem állt érdekében, hogy modernizálják a kockázatkezelésüket. A hiányosságok orvoslásának szándéka odáig vezetetett, hogy a számtalan módosítást megélt irányelvet végül felváltotta a Bázel II néven ismertté vált Új Bázeli Tőkemegfelelési Egyezmény.

Bázel II.

A Bázel II néven ismertté vált Új Bázeli Tőkemegfelelési Egyezmény kidolgozása már 1988-ban elkezdődött, de csak 2003-ban készült el a harmadik konzultációs anyag, ami az új irányelvek alapjául szolgált. Végül 2004 júniusában született meg az új egyezmény „végleges” változata. Az egész pontosan „A tőkemérés és a tőkestandardok nemzetközi konvergenciája: felülvizsgált keretszabályozás” címet viselő dokumentum jelentősen kibővült a korábbi változathoz képest, és nem csak terjedelmében. A Bázel II. néven emlegetett megállapodás a tőkefogalmat és a piaci kockázatokat érintő szabályok kivételével felváltja a korábbi, Bázel I néven ismert tőkeegyezményt. Lehetővé kívánja tenni, hogy az európai pénzügyi intézmények hatékonyan, biztonságosan és versenyképesen köthessenek üzleteket, a fogyasztók, az üzleti vállalkozások és az európai gazdaság általános haszna végett.

Az új szabályozás szakít azzal a megközelítéssel, hogy a hitelintézetek tőkéjének elégséges voltát minden intézményre azonos mércével lehet mérni. Ehelyett olyan összetett szabályrendszer került kialakításra, amelyik az intézményeket a fejlettebb kockázatkezelésre, a kockázati tudatosság erősítésére ösztönzi. Ennek többszörös biztosítékát adja a hárompilléres megoldás:

Azaz:

• a minimális szabályozási tőkeszükséglet és az annak meghatározásához választható módszerek együttese;
• a tőkemegfelelés belső mérése, valamint felügyeleti értékelése és felülvizsgálata;
• a tőkemegfeleléssel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalának követelménye: minimális információszolgáltatás a piac részére

A Bázel II hatása a hitelügyletekre

A bank tőkekövetelményét a hitelállománnyal kapcsolatban az egyes hitelfelvevők egyéni bonitása határozza meg, amit minősítési modellek alkalmazásával határoznak meg. A differenciált kockázati súlyozás 20-100-150%-os kategóriákat tartalmaz, melyekbe a besorolás a ratingtől függ. Végső soron a differenciált tőkekövetelmény elvileg a hitelügyletek kondícióinak differenciálásához fog vezetni.

A szabályozás alapja tehát a nemfizetés (kockázat) valószínűsége, melynek felmérésére a rating szolgál. Minél alacsonyabb egy ügyfél kockázati besorolása, a hitelintézetnek annál nagyobb tőkeallokációt kell az ügylet mögé biztosítania. Fontos kiemelni, hogy a legjobb rating a legkevésbé kockázatos ügyfélnek jár, aki nem biztos, hogy a legjobb is. Mindez azért fordulhat elő, mert a rating csak a vállalkozás tönkremenetelének kockázatát elemzi, egyéb vállalati jellemzőket nem vizsgál. Lényegében nem más, mint az ügyfél jövőbeni életképességéről alkotott vélemény, hogy képes lesz-e időben megfizetni a hitelt és kamatait. Fel kell ismerni és értékelni kell a mindenkori vállalati kockázatot, hogy a hitel árát a kockázattal arányosan lehessen alakítani.

A Bázel II és az AdviseSoft

A Bázel II-es szabályozás, és az ezzel összhangban kialakított európai uniós tőkekövetelmény direktíva által megkövetelt adatszolgáltatások támogatására az AdviseSoft rendszerben lehetőség van a finanszírozott eszközök, és az ügyletek fedezetéül felajánlott biztosítékok automatikus értékelésére. Ennek segítségével folyamatosan nyomon követhető az ügyletek mögött álló fedezetek aktuális értékének és a tőkekintlévőségnek a kapcsolata (fedezettség), hogy a hitelezési kockázat megfelelően kezelhető legyen, minden pillanatban.

A funkció célja hogy egy adott dátumon meghatározható legyen a rendszerben szereplő tárgyak és biztosítékok aktuális fedezeti értéke. Az AdviseSoft rendszer a felhasználó által paraméterezhetővé teszi, hogy az egyes eszköz, illetve biztosíték-típusok milyen módszer alapján értékelődjenek, milyen avulási görbe kapcsolódjon hozzájuk. Az eszközök értékelését követően így könnyendén megállapítható az egyes szerződésekhez, partnerekhez, üzletágakhoz, ill. belső elszámolási egységekhez kapcsolódó összes fedezetérték. A fedezetértékelés alapján megállapítható az az összeg, amely a 0-s számlaosztályban könyvelésre kerül. A fedezetértékelések eredményei listázhatóak, nyomtathatóak, lehetőség van az értékelések jóváhagyására, és minden tevékenység természetesen naplózásra is kerül. A jóváhagyott értékeléshez kapcsolódóan a listák segítségével analitika is készíthető, igény szerint.

Bázel II kritika

A Bázel II bevezetése kapcsán kritikai észrevételek is elhangzottak, melyek közül a legnagyobb teret az egyenlőtlen erőviszony felerősödésétől tartók kapták. A rendszer kétségtelenül magában hordozza annak lehetőségét, hogy a nagyobb bankoknak jobb lehetőségeik lesznek a kisebbekhez képest, mert kifinomultabb elemzési módszereket engedhetnek meg maguknak, így komparatív előnyre tehetnek szert a kisebbek rovására. A jelen gazdasági helyzetben sokszor merül fel a prociklikusság kérdése is, melyre a Bázel II sem kínál megoldást: a nehéz időszakban a kockázatvállalásukat csökkentő bankok cselekedetükkel hozzájárulnak a recesszió fenntartásához, az egyezmény nem ösztönzi a kitörési lehetőségek keresését. Megint mások szerint a rating a kkv-k számára csak további nehézséget jelent hiteligényléskor, és a bankok úgysem igazán veszik figyelembe ügyfeleik stratégiáit, mert elsősorban az anyavállalat által meghatározott célok elérésére összpontosítanak.

vissza a tartalomjegyzékhez

Elektronikus archiválás

Az Advisesoft július elején elkészítette a számviteli bizonylatok másodpéldányának elektronikus archiválásáról szóló megvalósíthatósági tanulmányát. A kidolgozott megoldás a már kinyomtatott és eltárolt számviteli bizonylatok 8 évre visszamenőleges digitális aláírással ellátott archiválását kínálja, szükségtelenné téve ezzel a másodpéldányok kinyomtatását és tárolását. Az így létrehozott pdf formátumú bizonylatokat a lízing cégeknek nem módosítható adathordozón kell tárolniuk, amelynek költsége elenyésző a papíros változat mellett. Az elektronikus archiválás mindenben megfelel a jogszabályi követelményeknek, teljes mértékben teljesíti a 13/2005. (X. 27.) IHM, valamint a 114/2007. (XII. 29.) GKM rendeletekben és 2001. évi XXXV. törvényben foglaltakat.

A hitelesítési megoldás kidolgozásában az Advisesoft több partnerrel is együtt működik, hogy rugalmas megoldást tudjon kínálni, ne kötődjön egyetlen hitelesítés-szolgáltatóhoz sem. A magas szintű minősítések, és az igazolt szakmai tudás ugyanakkor minden partnerrel szemben elvárás, mint ahogy a legszigorúbb pénzintézeti követelményeknek is megfelelő szolgáltatói háttér is az alapvető elvárások között szerepel. Az eddig megszokott kiemelkedő minőség és rendelkezésre állás biztosítása érdekében a minőségbiztosítási illetve információ-biztonsági audit elengedhetetlen követelmények a kiválasztás során, mert az információ biztonsága nem lehet kérdés.

vissza a tartalomjegyzékhez

Forintban fix törlesztés

A deviza alapon kötött lízingszerződések forintra átszámított törlesztőrészlete lényegesen alacsonyabb a forint bázisú konstrukciókéhoz képest, a forinténál alacsonyabb svájci frank, euró és japán jen kamat miatt. A szerződés futamideje alatt azonban a devizaárfolyamok és a kamatlábak akár jelentős mértékben is ingadozhatnak mindkét irányban, emiatt a törlesztőrészlet forintban kifejezett összege akár egyik hónapról a másikra is jelentősen megváltozhat. A magyar lakosság döntő részének csak forint jövedelme van, amit akár jelentősen is megterhelt a törlesztőrészlet jelentősebb változása. Ezért jelent sok esetben megoldást, ha a futamidő alatt az árfolyamok és a kamatok ingadozásából fakadó esetleges addicionális tartozást az eredeti futamidő lejártát követően kell megfizetni.

Ügyfél-előny

A forintban fix törlesztés kiegyenlíti a deviza alapú finanszírozással kapcsolatban felmerülő időszaki árfolyam és kamatlábkockázat hatásoktól, mert a meghatározott időszakonként újrakalkulált törlesztés mértéke havonta azonos. Így az adott időszakon belül a lízingbe vevőnek nem kell az árfolyam- és kamatlábváltozásból eredő növekedéssel számolnia. Ennek nyomán lehetőség nyílik a törlesztőrészlet alacsonyan tartására a forintfinanszírozáshoz képest, és kiszámítható minden perióduson belüli időszakban azonos, forint törlesztőrészlet válik esedékessé.

Problémák

A marketingüzenetek a forintban fixált törlesztőrészletek esetén mindig azt hangsúlyozzák, hogy az ügyfél megszabadul az árfolyamkockázattól, a kamatkockázattól, kiszámítható lesz a hitel. Ez azonban csak részben igaz, mert ingyenebéd nincs, az árfolyamváltozás és a kamatváltozás kockázata a törlesztési kötelezettség hosszában jelentkezik. Ezen felül a törlesztőrészlet időszakonkénti rögzítése hosszabb távra is konzerválhatja az adott pillanatban érvényes kedvezőtlen körülményeket, és ez alól az esetleges váltási lehetőség sem jelent biztos kiutat, mert jelentősek lehetnek a járulékos költségek.

Finanszírozói-hátrány

Az index.hu felmérésében a válaszadók mindössze 14%-a rendelkezett megtakarítással, és 65%-uk mondta, hogy komoly problémát fog jelenteni neki a hitele törlesztése. 2009 márciusa óta a forint valamennyit javított a gyenge pozícióján, így júniusban már csak a válaszadók 38%-a számított gondokra a törlesztésében. A laikus szemében látszólag minden feltétel adott a forintban fix törlesztésű deviza alapú finanszírozás térnyeréséhez, de a környezet korántsem olyan kedvező, mint elsőre látszik.

A PSZÁF a 8/2009. számú vezetői körlevélben kifejtette, hogy részletesebb tájékoztatást vár el azon finanszírozások esetén, ahol a futamidő hossza a változó paraméter. A szigor oka, hogy a futamidő meghosszabbítása esetén a törlesztőrészlet nem csökken a hosszabbítással arányosan, mivel a hosszabb futamidő magasabb kamatterhet is jelent. A felügyelet külön felhívja a figyelmet az annuitásos törlesztésű finanszírozás futamidejének meghosszabbítására, hiszen az annuitáson alapuló kalkulációkban a törlesztőrészlet kezdetben csak alacsonyabb arányban tartalmaz tőketörlesztést.

vissza a tartalomjegyzékhez

Felhasználókezelés az AdviseSoft Core-ban

Az AdviseSoft alaprendszer és a kapcsolódó modulok adatbázis-felhasználó kezelése mindenben megfelel a jelenkor igényeinek, de a jövőbeli elvárások tekintetében is rugalmasan fejleszthető a szoftver. Az üzemeltető rendszer képes a felhasználók beállításainak kezelésére, módosításainak rögzítésére, és a belépések eseményeinek historikus tárolására. Az Oracle-lel való együttműködés eredményeképpen a kifejlesztett alkalmazás stabil alapokra épül.

Funkcionalitás

Egy felhasználó-kezelő rendszertől joggal elvárható, hogy a felhasználók adatokhoz való hozzáférését megfelelő szabályok szerint korlátozni tudja. Az AdviseSoft által kínált szoftverben az adatokhoz való hozzáférés korlátozása jól megoldott és pontosan definiált. Azok a felhasználók, akik Adminisztrátor típusú szerepkörrel rendelkeznek, nemcsak új felhasználókat tudnak létrehozni, hanem a már létező felhasználók beállításainak módosítására is jogosultságot kapnak.

Új felhasználót csak Adminisztrátor jogkörrel lehet létrehozni, de a felhasználó adatai a későbbiekben több szinten és paraméter mentén is módosíthatóak.

Jogosultságok

A felhasználók adatokhoz való hozzáférése, jogosultságai tartalmazzák többek között a CREATE SESSION, CREATE JOB, MANAGE SCHEDULER, SELECT ON SYS."V_$SESSION" rendszerjogokat.

A szoftverüzemeltetők kaphatják meg a CREATE USER, DROP USER, ALTER USER rendszerjogokat.

Ezen túl a rendszer további jogosultságok biztosítására is alkalmas, valamint többszálú számlázáshoz vagy ütemezésekhez JOB, illetve SCHEDULER jogok is kiosztásra kerülhetnek.

Jelszókezelés

A jelszók kezelésével nem az Adminisztrátor jogkörrel rendelkező felhasználók foglalkoznak, hanem generálásukat az AdviseSoft végzi. Ezek a jelszavak nem kerülnek mentésre a szoftverben, senki előtt nem ismertek, csak a központi adatbázisban kerülnek tárolásra, még ideiglenes helyeken sem tárolódnak.

Felhasználókontroll

Az AdviseSoft különösen nagy hangsúlyt fektet a biztonságos adattárolásra és az illetéktelen felhasználók elleni védelemre. A cél egy olyan technológia megtervezése és létrehozása volt, mellyel megvalósítható a saját adatbázis felhasználókontrollja, a következő konkrét pontok definiálásával:

• Illetéktelen felhasználó kitiltása
• Illetéktelen felhasználó logolása
• AdviseSoft termékeinek maximális felhasználószám-kezelése
• Időszakonkénti biztonsági auditálás

Az AdviseSoft konstrukció szerint a felhasználóknak több szinten kell továbbhaladniuk és érvényes azonosítóval szolgálniuk a rendszer felé, mire hozzáférnek az adatbázisban tárolt információkhoz. A belépés során a rendszer vizsgálja, hogy a felhasználó milyen eszköz segítségével igyekszik elérni az adatbázist, ez az eszköz engedélyezettként van-e minősítve, továbbá összesen hány felhasználó használhatja egy időben az adott eszközt. Ezen információk a megfelelő biztonsági védelemmel körülvéve kerülnek tárolásra.

Az illetéktelen bejelentkezések egy részét a rendszer kitiltja, hozzáférésüket az adatbázishoz teljes mértékben megtagadja, míg más esetekben a felhasználók számára elérhető az adatbázis, azonban a felhasználó tevékenységét auditálja az RDBMS. Tiltás során a felhasználó számára egy üzenet jelenik, mely a megtagadott belépés indokát jeleníti meg. Alacsonyabb fokú biztonság mellett nem kerül kitiltásra a felhasználó, hanem csak naplózásra kerül a tevékenysége, mely adatok a későbbiekben auditálások input adataiként szolgálhatnak. A log szigorúsága megfelelő paraméterekkel szigorítható vagy puhítható, igény szerint.

vissza a tartalomjegyzékhez

Értékesítési ponti támogatás

Az elterjedt értékesítési módokra tekintettel az AdviseSoft kétfajta megoldást kínál az értékesítési pontok támogatására. Mindkét alrendszer skálázható, és egyedi igények alapján tovább is fejleszthető. Természetesen maga az alaprendszer, és a kiegészítő modulok is teljesítik a pénzintézeti termékektől elvárt általános biztonsági előírásokat, saját titkosítási, authorizációs, illetve jogosultsági rendszerrel rendelkeznek. Az eseménynaplózás teljes mértékben paraméterezhető, az audit igényeihez igazodóan.

Moduláris felépítés

A saját hálózatban történő ügyfélkiszolgálás támogatására született az AdviseSoft Leasepoint ügyfélszolgálati modul, mely a jelentős erőforrást igénylő papíralapú vagy call centeren bonyolított ügyintézés támogatására hivatott. Az értékesítési pontok munkatársai, vagy maguk a lízingbe vevők hozzáférhetnek a kiszolgáláshoz szükséges információkhoz, ez által gyorsítva a folyamatokat és növelve az ügyfél-elégedettséget. Az alrendszer három modul köré épül, de igény szerint interfészekkel, vagy további modulokkal bővíthető. Az ügyfél információs modul a lízingcég ügyfélszolgálatának tehermentesítésére szolgál, mivel lehetővé teszi a papír alapú kommunikáció lassú és költséges módjának háttérbe szorítását. Az igénykezelő modul a szerződéssel kapcsolatos dokumentáció megtekintését teszi lehetővé, valamint lehetőséget ad a szerződéssel kapcsolatos változtatási kérelmek felvitelére. A rendszer adminisztrátora pedig a naplózott adatokból tetszőlegesen összeállított kimutatásokat készíthet

Felhasználhatóság

A standardizálható ügyek intézésére szabott felület interaktív információforrásként használható az ügyfelek számára, lehetővé téve például a következő pontok távoli elérését: ügyfél-, partner-, szerződésadatok megtekintése, módosításának kezdeményezése, befizetések története, egyenlege, és törlesztési kalkulációk készítése, megtekintése.

Az igénykezelő modul a szerződések akár teljes körű menedzsmentjét is lehetővé teszi, kezeli a szerződésmódosítási és lezárási kérelmeket, de adatváltoztatási és fizetési mód változtatására vonatkozó kérelmek opcióját is tartalmazza.

Kommunikáció

A külső, kihelyezett ügynököknél történő ajánlatadás és a finanszírozási kihelyezések támogatására született az AdviseSoft RoadRunner rendszer. Az AdviseSoft Core rendszerrel kialakított integráció révén biztosított a folyamatos adatáramlás és kommunikáció az ajánlatot készítő, és a többi belső modul között. A rendszer nem csak az AdviseSoft modulokkal képes adatcserét folytatni, rugalmasan illeszthető más rendszerekhez, a lehető legszorosabb integráció mellett. Az alrendszer széles körű paraméterezhetősége lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatadáshoz szükséges dokumentumok előállítása, az elbíráláshoz szükséges adatok és fájlok rögzítése, illetve ezek szabványos továbbítása akár nemzetközi környezetben is lehetséges legyen, a földrajzi és nyelvi korlátok nem szabnak gátat.

Középpontban az ajánlat

A rendszer alapesetben háromfajta ajánlattípust kezel:

• Ajánlati mátrix: általános, a lízingtárgytól és az ügyféltől független táblázat, ahol a futamidő, kezdőrészlet és maradványérték függvényében meghatározott lépésközönként kerül kiszámításra a lízingdíj
• Anonim ajánlat: akkor készíthető, ha csak az ügylet legfontosabb paraméterei érhetők el, de az ügyfél- és eszközadatok nem állnak teljes körűen rendelkezésre. A rendszer a teljes futamidőre vonatkozó fizetési ütemezést készít, igény szerint tőke-kamat bontásban, a kívánt törlesztési módnak megfelelően, kiegészítve az egyéni cash-flow elemekkel
• Teljes körű ajánlat: ha minden tárgy, termék és ügyféladat elérhető, akkor teljes körű ajánlat készítésére nyílik mód, ahol részletes kalkuláció készül, mely tartalmazza a kapcsolódó elemeket is, mint például kiegészítő biztosítékok, biztosítás… stb.

vissza a tartalomjegyzékhez

Hogy kezdődött? A gazdasági válság

1. Példanélküli?

Az ingatlanpiaci buborék kipukkanása nyomán keletkezett bizalmi és likviditási válság komolyan befolyásolja a magyarországi finanszírozók helyzetét is, de a gyakran hangoztatott „ilyen még sosem volt” állítások helyett az ilyen kombináció viszonylag ritkán fordul elő. Az IMF gyűjtése szerint az elmúlt 123 válságból a jelenlegi már az ötödik, ahol az ingatlanár, a hitel és a részvényár buborék egyszerre fordul elő.

1. ábra

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az elmúlt 185 év második legnagyobb tőkepiaci visszaesésével kell jelenleg szembenézni, ha a S&P 500 teljesítményét tekintjük 1825 óta:

2. ábra

2. A válság kialakulása

Bár minden eset más és más, de semmiképpen sem indokolt egyedinek nevezni a jelenlegi helyzet. Kialakulásának folyamata az értékpapírosítás miatt ugyan némileg eltér a korábbiaktól, de mindjárt sorra veszünk szépen mindent. Először nézzük a folyamatát:

3. ábra

3. A válság fontos összetevői:

3.a. Ingatlanpiaci buborék:

Az Amerikai Házár-Index az 1970-es évek közepe óta az 1990-es évek végéig évente átlagosan 5,4%-kal emelkedett. 2000 és 2007 között azonban a házárak árának emelkedése jóval a trendvonal felett (mintegy 40%-kal) volt. A szokatlan méretű növekedés oka, hogy a másodlagos jelzáloghitelek megjelenésével olyanok is ingatlantulajdonhoz juthattak, akik ezt egyébként nem engedhették volna meg maguknak. Az általuk támasztott kereslet indította be az ingatlanárak növekedését, amit látva többen is befektetési célú vásárlásba kezdtek. Az elérhető bérleti díj és a törlesztőrészlet különbözetéből pluszjövedelemre szert tenni vágyók így tovább növelték az ingatlanok iránti keresletet. A két hatás eredőjeként gyorsuló ütemben nőttek az ingatlanárak, felpörgött az ingatlanpiac, és megnőtt a jelzálogpiacról származó pénz mennyisége a tőkepiacon. A gyorsuló spirál jól megfigyelhető az amerikai gazdaság vonatkozó mutatóin:

	Ingatlanok értéke / GDP	Jelzáloggal terhelt ingatlanok aránya
1980-as évek	104%	33%
2001	121%	40%
2007	140%	50%

A teljes jelzálogpiac (lakó, kereskedelmi és ipari ingatlanok) értéke 2007 év végére elérte a 14,4 trillió dollárt, ami 104%-a az USA 2007-ik évi 13,78 trillió dolláros GDP-jének.

3.b. Másodlagos jelzáloghitelek: Az Egyesült Államokban három kategóriába sorolják a jelzáloghiteleket, és igénylőiket: „Prime”, „Alternative A”, és „Subprime.” Utóbbi kategóriát azon esetekben alkalmazzák, mikor a hitelmúlt problémás, bizonytalan a törlesztés forrása, és nem, vagy alig áll rendelkezésre önerő. Ezen hitelek nyújtására a Community Reinvestment Act törvény kötelezi a pénzintézeteket, de a kockázat csökkentésére állami intézmények kezességvállalása is rögzítésre került. Ezen hitelek kockázata az állami biztosítási rendszer ellenére is magasabb, mint a többi kategória esetén, hiszen az igénybevevők fizetőképessége gyengébb lábakon áll. Az eleve magasabb nemfizetési arány a gazdasági problémák jelentkezésekor a többi kategóriát messze meghaladó mértékben emelkedett:

4. ábra

3.c. Értékpapírosítás:

A subprime hitelek növekvő ütemű kibocsátása mellett további problémát okozott, hogy ezeket a jelzáloghiteleket átcsomagolva újra forgalomba hozták, és az így képzett értékpapírok tulajdonjogát többször is átruházták.

Az értékpapírosítás folyamatának lényege, hogy a hasonló tulajdonságú eszközöket (jelen esetben subprime jelzáloghiteleket) átruházzák egy külön erre a célra létrehozott céltársaságnak (SPV), természetesen pénzfizetés ellenében. Ez a céltársaság az átvett eszközök fedezetével zárt vagy nyilvános módon értékpapírokat bocsát ki a befektetők felé, melyeket fedez az újrastrukturált eszközök pénzáramlása, és biztosít az eszközök értéke. Így, az SPV tulajdonjogába kerülő eszköz megvételét, az SPV által a befektetőktől „kölcsönzött” pénze finanszírozza. Végső soron tehát az SPV válik az eszközök tulajdonosává, míg a kibocsátó menedzseli azt. A hitelfelvevő továbbra is a kibocsátó felé teljesít, aki azonban levonás nélkül továbbutalja a beszedett tőketörlesztést és kamatot az SPV felé, aki eleget tesz a kibocsátott értékpapírok esedékes tőketörlesztési és kamatfizetési kötelezettségeinek a befektetők felé.

3.d. Hitelminősítők:

A három nagy hitelminősítő cég (Moody’s, Fitch, Standard&Poor’s) fontos szerepet töltöttek be a rendszer működése során. Fő feladatuk az értékpapír-portfolió és az SPV vizsgálata volt, valamint, hogy az egyes csomagokat hitelkockázatuk alapján értékeljék, azaz, megmondják, hogy az SPV mennyire tudja a befektetőket illető kifizetéseket lejáratkor teljesíteni. Így a hitelminősítő cégek stratégiai szerepet is betöltöttek, hiszen a biztonságosabbnak ítélt értékpapírok vonzóbbak a befektetők számára. Egyes befektetői csoportok (pl.: hedge fundok) csak olyan termékekbe fektethetnek, melyeknek a minősítése elfogadható kockázatot sugall.

A hitelminősítők által használt becslési modellek azonban nem teljes mértékben feleltek meg az értékpapírosított portfolió kockázatainak elemzésére, ezért félrevezető mutatószámokat adtak. A rossz kockázati besorolásokat látva a hitelminősítők elkezdték modelljeiket felülvizsgálni, és tömegesen jelentették be a subprime hitelekhez kapcsolódó eszközök minősítésének felülvizsgálatát. A Financial Times gyűjtése alapján csak a Fitch 170 subprime-kötvény felülvizsgálatát jelentette be 2007 júniusában. A Moody’s 131 subprime-kötvény minősítését rontotta le, mindössze egyetlen nap leforgása alatt (CNNMoney.com). A tömeges leminősítés pánikszerű eladást okozott a piacon, mert a nagy befektetési alapok befektetési politikája többnyire kiköti, hogy csak egy bizonyos szintnél nem rosszabb minősítésű papírok szerepelhetnek az eszközök között.

Élet a válság után

A válság és kezelése még messze nem ért véget, a történtek konklúzióját még nem lehet levonni. Bár korántsem biztos, hogy mindegyik jóslat igaznak fog bizonyulni, de a változás ütemét és mértékét a következő, JP Morgan által készített ábra jól mutatja. A kék körök a nagyobb bankok piaci kapitalizációját jelzik milliárd dollárban a 2007 harmadik negyedévi jelentések idején, míg a zöld körök a 2009. január 20-ai kapitalizációt ábrázolják, szintén milliárd dollárban:

5. ábra

1. ábra:      IMF World Economic Outlook
2. ábra:      Value Square Asset Management, Yale University
3. ábra:      Saját készítés Wikipedia alapján
4. ábra:      CNNMoney.com
5. ábra:      JP Morgan, Wright – Financial crisis and reform

vissza a tartalomjegyzékhez